A labdarúgás (angol eredetű szóval football, magyaros átírásban futball, a köznyelvben gyakran foci) labdajáték, amelyet a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg minél többször, és így minél több gólt szerezzenek. A Nemzetközi Futballszövetségi Testület (International Football Association Board IFAB), a játék szabályalkotó szervezete. 1886-ban ez a szervezet fektette le a futball szabályait.[1]
A futball lábsport, de a játékos bármely testrészét használhatja a labda irányítására, csak a karjait nem. Kivétel a kapus, akinek a tizenhatos vonalon belül nincs „tiltott” testrésze, a büntetőterületen kívül viszont ő is mezőnyjátékosnak számít. Illetve amikor a labda az oldalvonalnál hagyja el a játékteret akkor a labdát (kézzel) bedobással kell játékba hozni, ebben az esetben lábbal nem szabad érinteni a labdát.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) felmérése szerint a futballt a világ több mint 200 országában 240 milliónál többen játsszák rendszeresen. Hétvégenként nézők milliói követik nyomon kedvenc csapatuk játékát a helyszínen vagy a televízión. A tévékészülékek elterjedése előtt egy-egy nagy mérkőzés közvetítése hatalmas rádióhallgatóságot vonzott. Története:A labda rúgásával kapcsolatos játékokat a történelem során számos országban játszották. A FIFA szerint „nagyon kezdetleges volt a játéknak az a szakasza, amit Kínában gyakoroltak az i. e. 2. és az i. e. 3. évezredben (a játék neve cuju volt)”.[3] Kínában, a népesség körében elterjedt kultikus jellegű labdajáték a tsu-küh („rúgni-labda”) volt. Közép-Mexikóban az olmékok a tlacstli labdajátékot művelték egy tömör kaucsuklabdával. Az ókori Róma játéka, a harpastum, egy rögbiféle játék volt, leginkább ez lehet a labdarúgás távoli elődje. A római légiók hódító útjukra magukkal vitték a szőrrel bélelt felfújt hólyagot, a bőrlabdát. A labdajátékok számos variációját játszották a középkori Európában, melynek különböző területein a szabályok nagymértékben eltérőek voltak. 1400 körül Firenzében a calció labdajátékot játszották előírt szabályok mellett, rögzített méretű játéktéren.